Bijuuk
Bijuu-nak nevezzük a Naruto világában található kilenc, különleges chakra-ból álló szörnyeteget. Mindegyik démon különböző állati alakkal, személyiséggel, gondolkodással és elemmel rendelkezik. Minél több farka van egy bijuu-nak, annál jobban tükrözi erejének szintjét. Megfékezésük érdekében a shinobi világ tárgyakba vagy emberekbe zárta el őket. A történet egyik fő cselekménye, hogy az Akatsuki meg akarja kaparintani magának a bijuu-k hatalmas erejét, ezért össze akarják gyűjteni hordozóikat, és kivonni belőlük az erőt. A szétválasztás után a jinchuuriki (hordozó) életét veszti.
A bijuu-k története évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza a történelemben. A Naruto világában létezett egy rettenetes, 8 különböző természetű chakra-val rendelkező szörnyeteg, amely szabadon sújtotta a világot. Ő volt a Juubi (tízfarkú), minden bijuu őse. Egyetlen ember mert vele szembeszállni, Rikudou Sennin, a Hat út bölcse, aki a lényt saját testébe pecsételve mentette meg a földet. Ő volt az első jinchuuriki. Hőstette után az emberek istenként kezdték el tisztelni. Viszont Rikudou Sennin halálakor fennállt a veszély, hogy a Juubi áttöri a pecsétet és újra félelembe kerget minden élőt és élettelent. A Sennin utolsó erejével 9 részre osztotta szét a tízfarkú chakra-ját, amelyből megszülettek a bijuu-k, és szétszórta őket a világban. A testet, amiből kivonta a chakra-t, lepecsételte és az égbe taszította. Ebből lett a Hold.
A shinobi falvak megalakulásának idején Senju Hashirama, az első hokage, fa elemű technikáját használva összegyűjtötte mind a kilenc állatot, s a béke érdekében szétosztotta őket a nemzetek között. A falvaknak azonban problémát jelentett a démonok megfékezése, ezért elzárták őket az arra kiválasztott emberben vagy tárgyban. Általában a kage családtagjai közül esett valakire a választás, mert így csökkent az jinchuuriki árulásának veszélye. A hordozó képes felhasználni a belé zárt bijuu erejét, vagy annak egy töredékét, de a történelem során nagyon kevés embernek sikerült teljesen az uralma alá hajtani a benne élő lényt.
Shukaku, az egyfarkú (Ichibi)
Shukaku egy tanuki, azaz egy nyestkutya démon. Bőre homokból épül fel, rajta sötét motívumok, farka pikkelyes. Szél elemű technikákkal harcol. Összesen három hordozója volt, mielőtt Deidara és Sasori leszállította volna: egy ismeretlen homok shinobi, egy sunagakure-i pap teáskannája és a Homokfalu ötödik kage-ja, Sabaku no Gaara.
Matatabi, a kétfarkú(Nibi)
Mutatabi egy macskadémon, teste kék lángokból épül fel. Jobb szeme sárga, bal szeme zöld. Tűz elemű technikákkal harcol. Egyetlen ismert hordozója a kumogakure-i Yugito Nii, akibe 2 éves korában pecsételték a szörnyeteget. Hidan és Kakuzu párosa gyűjtötte be.
Isobu, a háromfarkú (Sanbi)
Isobu, a vizek rettegett teknősdémona, víz elemű technikákkal harcol. Testét lemezekből és tüskékből álló páncél fedi. A jobb szeme mindig be van csukva, valószínűleg sérülés miatt. Első hordozója a konoha-i Nohara Rin volt, aki Ködrejtek fogságába esett s kényszerítették a jinchuuriki-vé válásra. Rin halála után Kirigakure kage-ja, Yagura lett a Sanbi új börtöne. Ismeretlen okok miatt Deidara és Tobi a Víz Országában szabadon találtak rá, ennek ellenére mégis sikeres volt a begyűjtése.
Son Goku, a négyfarkú (Yonbi)
Son Goku egy majomdémon. Láva elemű technikákkal harcol. Egyetlen ismert hordozója az iwagakure-i Roushi, aki 40 éven át a Yonbi jinchuuriki-je volt. Kisame gyűjtötte be őket.
Kokuou, az ötfarkú (Gobi)
Kokuou teste leginkább egy ló testére emlékezteti az embert. Föld elemű technikákkal harcol. Az Akatsuki támadása előtt az iwagakure-i Han volt a hordozója.
Saiken, a hatfarkú (Rokubi)
Saiken egy csigadémon, ami két lábon jár. xD Testét nyálkás réteg borítja. Víz elemű technikákat alkalmaz. Jinchuuriki-je a kirigakure-i Utakata volt, amíg Nagato az Akatsuki kezére nem kerítette őket.
Choumei, a hétfarkú (Nanabi)
Choumei egy kabutomushi, azaz egy jellegzetes japán orrszarvúbogár. Farkai szárnyakra hasonlítanak. Termetre ő a legkisebb. Szél elemű technikákkal harcol. Hordozója a takigakure-i Fuu volt.
Gyuuki, a nyolcfarkú (Hachibi)
Gyuuki a legnagyobb valószínűség szerint egy Ushi-oni (= olyan teremtmény, melynek feje szarvasmarhaszerű). Farkai polipcsápok, melyek visszanőnek, ha levágják őket. Víz elemű technikákkal harcol. Amikor a nyolcfarkú Kumogakure birtokába került, egyik jinchuuriki-je sem volt képes az uralma alatt tartani a démon hatalmát. így az folyton kitört. Minden alkalommal a harmadik raikage és elit csapata ártalmatlanította. A sok csata sok emberi életet és pusztulást követelt, de Felhőrejtek nem mondhatott le Gyuuki-ről, nehogy a többi falu föléjük emelkedjen. Fukai-ból, a sandaime unokaöccséből való kiszabadulása után végül egy pecsételő edénybe zárták. Eztán következett az öt éves Gyilkos Méh, a negyedik raikage testvére. Az Igazság vízesésénél folytatott edzések során B-nek sikerült megszelidítenie a Hachibi-t.
Kurama, a kilencfarkú (Kyuubi)
Kurama a legerősebb bijuu, a hírhedt és rettegett vörös kilencfarkú rókadémon. A bijuu-k királyának is nevezik. Tűz, illetve szél elemű technikákat alkalmaz. Első jinchuuriki-je Uzumaki Mito volt, az első hokage felesége, aki a Madara és Hashirama közötti harc után vált a kilencfarkú börtönévé. Őt követte Uzumaki Kushina, a yondaime hokage felesége és főhősünk édesanyja. Naruto születése alatt a pecsét nagyon meggyengült s Kurama kitört Kushina testéből. Minato-nak végül újszülött fia testébe kellett zárnia a szörnyeteget. 12 éves koráig Naruto-nak fogalma sem volt, hogy miért kerülik az emberek, szörnyű megrázkódtatásokon kellett átesnie gyerekkorában. Az Igazság vízesésénél végül sikert felülkerekednie a benne élő bijuu-n, akivel eztán közösen harcolnak az Akatsuki erőivel szemben.
Érdekesség:
A Naruto Shippuuden: Kötelékek című filmben megjelenik a nullafarkú (Reibi). A kígyódémon tulajdonképpen egy gonosz szellem, amely az elnyomott nép sötét gondolataiból és érzelmeiből született. A fején lévő maszkon a 'nulla' kanji jel található. A Reibi megérzi az érzelmileg instabil embereket, majd felerősíti bennük a negatív érzéseket és a sötétséget. Ez jelenti számára az energiaforrást.
